2010. június 1., kedd

Waldorf Olimpia, 2010

A magyarországi waldorf iskolák olimpiáját két csillebérci év után ismét Vasszécsényben rendezték meg. Frissítés: Az idei Olimpia 2011. május 28-án, szombaton, Alsóörs-Palóznakon, az Európa Kempingben lesz.


 A hosszas felkészülés; a történelem epocha klasszikus görög hangulata, a kézműves órák munkái, az énekórák dalai s persze a testnevelés órák sok gyakorlása után az egész éves felkészülés koronájaként idén májusban ismét — immár tizenötödik alkalommal — összegyűltek a waldorf iskolák ötödik osztályai.

(Fotó: Vajda László, 2010)
A majd' félezer diákot a szervezők városállamokba sorsolták. A sportolók az első edzésnapon a felkészülés mellett elkészítették városállamuk zászlaját is.  A második edzőnap után, a versenynapon a  zászlók alatti bevonulás után az olimpiai láng meggyújtásával  kezdetét vette a nemes viadal. A városállamok a nézők (szülők, rokonok, tanárok, látogatók) színe előtt klasszikus olimpiai versenyszámokban:  futásban, magas- és távolugrásban, diszkoszvetésben és gerelyhajításban mérték össze erejüket és kitartásukat. A versenyszámok részletesebb leírását Kökéndy Nelli írásában olvashatjuk.

Az első waldorf olimpiát 1988-ban az angliai Michael Hall Steiner Waldorf School rendezte. Martin Baker, az iskola testneveléstanára, az akkori ötödikes osztálytanító, a waldorf olimpiai mozgalom egyik megteremtője a kezdetekről a Lendület magazin 2001/2 számában mesélt. Azóta több földrész számos országában évről évre megrendezik a helyi waldorf iskolák olimpiáját.

A Hawaii waldorf iskolák 2007-es olimpiája (Forrás: YouTube)

(Fotó: Zubi, 2006)
Minden résztvevő oklevelet kapott, mindenkit egyénileg értékeltek a bírák: a waldorf olimpián az eredményeket nem centiméterben és másodpercben mérik. Ezt persze Karkus Ottó nálam mívesebben fogalmazta meg (Lendület, 2001). Az országos esemény a nyilvánvaló pedagógiai  célokon túl remek alkalom arra, hogy az ország waldorf diákjai és szülői  a nyár kezdetén találkozhassanak. Új, évekig tartó barátságok szövődnek, a gyerekek élményekkel telten térnek haza.



Szerencsére a május végi euromonszun szinte megkímélte a helyszínt. Az edzésnapi esték esői nem áztatták tönkre a pályákat és a versenynapon sem áztak el a versenyzők és nézők. Nem tudom, hogyan csinálták, de a szervezők (Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Iskola)  időjárás-felelősei is jó munkát végeztek :)

(Forrás: VajdaFilm)

2010. május 9., vasárnap

Az utolsó békeév #2 - tizenkettedikes előadások

Midling Dóra: Egyéni ruhatervezés — Óbudai Waldorf Iskola, 2010

A tizenkettedikes évfolyam másik nagy eseménye is egy előadás-sorozat. Minden diák választ egy témát, melyben egy éven át megmerítkezik, körüljárja, feldolgozza, megéli azt. Ír egy tizen-huszon-ötven oldalas írásos összefoglalót, elkészít valamilyen gyakorlati vagy művészi alkotást, s egy előadáson harminc-negyven percen keresztül beszámol erről a hallgatóságnak, megválaszolja a kérdéseket és bemutatja azt a műtárgyat vagy egyéb alkotást, ami az egész éves munkájának egyik gyümölcse.
Eddig nem írtam le a folyamat vagy feladat nevét. Nem véletlenül. Van, ahol tizenkettedikes éves munkának, máshol waldorf érettséginek, esetleg diplomamunkának nevezik. Mindegyik elnevezés vitatható: az első hosszú és nem különbözik kellően a nyolcadikos — részleteiben hasonló — éves munka nevétől, az érettségi az 1849-es Entwurf óta vizsgabizottság előtt zajlik állami követelményként, a diploma szó idehaza a felsőoktatáshoz tartozik.  Bárki, aki jobb nevet talál, sütit kap! Egyelőre megmaradok a „tizenkettedikes előadás” névnél.
Optimális esetben a diák a tizenegyedik tanév végén már kiválasztotta a témáját.  A záróév elején konzulenst, opponenst választ. Feladatuk hasonló, mint a felsőoktatásban: a konzulens végigkíséri a diákot a témaválasztástól az előadásig: támogatja, noszogatja, számon kéri a haladását, elolvassa a vázlatait, támogatja a művészi és írásos munkája elkészítésében. Az opponens az elkészült alkotások — az írásos mű, a művészi vagy gyakorlati munka — és az előadás értékelésének kulcsszereplője. A tanév során a megfelelő időpontokban beszámol a konzulensének és osztályának arról, hogyan halad. Kutat, gyakorol, tanulmányokat végez a témájához illő művészi vagy gyakorlati alkotás elkészítéséhez. Kellő példányszámban, határidőre leadja az irományát és alaposan felkészülve, tartalmas, élvezetes előadást tart az ötven-száz-kétszáz érdeklődő, diák, tanár, családtag, haver előtt.
Állítólag néha akadnak ilyen optimális diákok is, de az élet ennél szerencsére tarkább. A lényeg: az előadásra többnyire minden elkészül.
Az előadássorozat végighallgatása komoly feladat — egy húsz-harminc fős osztály öt-tíz délutánon át ad elő. A tartalmas előadások többnyire nagy figyelmet igényelnek a befogadóktól: a  negyedórás-félórás szünetek nem mindig elegendők a nézőknek a pihenésre. A kevésbé tartalmasak pedig nagy türelmet igényelnek a tanárok részéről. Kezdőknek a témák alapján való válogatást és az előzetes tájékozódást ajánlom. :) Az iskolák, diákok többnyire valahogy közzéteszik az előadások időpontját és témáit - iskolai weboldalon vagy közösségi oldalakon. Amennyire időmből futja, az eseménynaptárba is beírom az időpontokat, témákat.  

Szegő Ágnes: Drog — Fóti Waldorf Iskola, 2010


Maguk az elkészült művészeti alkotások a témától függően sokfélék lehetnek: gyakran szobrok, festmények, zeneművek. De az évek során láttam több — kényelmes és szép — bútort (fotelt, szekrényt, függőágyat), ruhát, kerékpárt, sőt, egyszer egy komplett felújított, berendezett pinceklubot is — itt a tervezésen és a fizikai munkán túl a szponzorkeresést és a közművekkel való tárgyalást, munkaszervezést is a diák koordinálta. Persze nem mindig kézzelfogható tárgyakat láthatunk. Lehet egy koreográfia, egyetlen alkalommal bemutatott színielőadás vagy rendezvény, tánc, koncert, dal vagy szólóest a hosszú munka eredménye — vagy bármi más, amit a diák és konzulense a témához illő feldolgozásnak tartanak.
  
Báldi Alma: 11 tánc 3 percben — Óbudai Waldorf Iskola, 2010

Májusban több iskolában is voltak, lesznek tizenkettedikes előadások. Alighanem több helyen, mint amennyit meg tudok látogatni. Kispesten, Pesthidegkúton és Fóton is meghallgathatjuk, megnézhetjük  a diákokat. — időpontok, részletek az eseménynaptárban

Minden kellően hosszú ideig végzett tevékenység átalakítja az embert: a hosszú hónapokig egy választott témára fókuszáló diák maga is átalakul. Később rátekintve a folyamatra talán meg tudja fogalmazni, mi az, amiben változott, milyen értékeket ismert fel magában és hogyan alakult át az elmélyült munka, és a művészi tevékenység során. Bizonyára teljesen más következtetésre jut az előadásán és egy év múlva — kezdetben talán nem is tud igazi választ adni az ezt feszegető kérdésekre. Néha előfordulhat, hogy később sem tudja megfogalmazni, mit kapott önmagától, mit ismert fel önmagában és a világban — nos, ebben az esetben valami félresiklott.


A bejegyzést nyitó fényképen és a videókon tizenkettedikes diákok művészi munkái láthatók.

Sági Gábor: StarGate Atlantis The Final Battle Óbudai Waldorf Iskola, 2010

2010. május 7., péntek

Hurrá... Nyaralunk?

Május elején már zsigereikben érzik a diákok, hogy azonnal kitör a nyári szünet. A szülők pedig keresik a táborokat, nyári programokat, mert mégsem lehet egész nyáron otthon, velük, vagy a nagyszülőknél a gyerek. A gimnazisták köszönik szépen, beosztják a nyarukat maguk (tele az ország fesztivállal, csak bírják a szülők anyagilag és idegileg), de a kisebbeknek is „jár”  valami. Ha valaki tud még néhány megbízható, kipróbált táborozási lehetőséget, írja meg, szívesen közzéteszem itt is.

Frissítés: Több helyen nyári  napköziben fogadják az ovisokat, kisiskolásokat. 

TERMIK Tábor 2010

A Gödöllői Waldorf Iskolában működő Magonc Alapítvány lelkes fiatalokból álló önkéntes csapata — immáron harmadik alkalommal — ismét megrendezi nyári nomád gyermektáborát, a TERMIK Tábort.

A tábor szervezői teljesen önkéntesen, bármiféle díjazás nélkül dolgoznak a tábor előkészítésén és lebonyolításán.

Idén a Börzsöny lankái és vadregényes erdei várják a kalandvágyó, természetet, játékot, jó társaságot szerető 10-14 éves táborozókat.
Időpont: 2010. július 12-21.
Helyszín: Börzsöny -Szokolya
Jelentkezési határidő: 2010. május 25. (vagy amíg van hely)
Korosztály: 10-14 év (egyéb esetben külön egyeztetés szükséges!)
Részvételi díj: 25 000 Ft (Budapestről útiköltséggel együtt)
További információ: www.termiktabor.hu


Cirkusz tábor 2010

A zsonglőrködés, akrobatika és egyéb  komoly „bohóckodás” a waldorf iskolák testnevelés tantervének fontos része.  A Gödöllői Waldorf Iskola évek óta otthona a nyári cirkusz tábornak. Az ország számos waldorf iskolájából érkeznek  ide az 5.–8. osztályt végzett diákok. A kép 2007. évi táborzáró előadáson készült.

Időpont: 2010. július 12.18.
Helyszín: Gödöllő 2100 Tessedik Sámuel utca 4. D. épület
Jelentkezési határidő: 2010. június 1.
Korosztály: 5., 6., 7. és 8. osztályt végzett waldorf iskolás diákok jelentkezését várják.
Részvételi díj: vállalásos alapon.
További információt és jelentkezési lap ebben a dokumentumban.

Időpont: 2010. június 28. – július 3.
Helyszín: Gödöllő 2100 Tessedik Sámuel utca 4. D. épület
Jelentkezési határidő: 2010. június 1.
Korosztály: Felső tagozatos (9.-12.) waldorf iskolás diákok jelentkezését várják.
Részvételi díj: vállalásos alapon
Táborzáró: Győr, GYŐRKŐC Fesztivál
Jelentkezni a gonczirobert @ yahoo.com címen lehet.

MESE-BESZÉD — ez nem „mesebeszéd”!

Kreatív művészeti és drámatábor 10-15 éveseknek
Rákosmenti és fóti tanárok Gödöllőn, az Árnika Központban egyhetes nappali tábort nyitnak kiskamaszoknak.
Időpont: 2010. június 28. – július 2.
Helyszín: Gödöllő, Árnika Központ, Szabadság út 45.
Jelentkezési határidő: 2010. június 1.
Korosztály: 10-15 éves diákok jelentkezését várják.
Részvételi díj: 25 000 Ft (tartalmazza a napi két büfé, ebéd,  felhasznált anyagok költségét)
További információk a plakáton. A jelenkezési lap innen is letölthető.

2010. május 5., szerda

Az utolsó békeév

Az utolsó waldorf tanév három legfontosabb eseménye az osztály színielőadása, az egyéni előadások és a művészettörténeti út. 

Mindig egy kicsit később, mint szeretném, de  áprilisban végre idén is megérkezett a tavasz. Túl vagyunk néhány iskolai előadáson, s a Szent György napi vásárral szinte véget is ért az április. Május harmadikán nyíltak az első  leforrasztott borítékok, megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák.

A magyarországi waldorf iskolák ellen hangoztatott sok érv egyike a 13. tanév.  Miért „kell” az érettségi felkészülésre még egy év? Miért nem elég a négy gimnáziumi év a felkészülésre, mint más, „rendes” gimnáziumokban? Szakközépiskolában érettségiztem, emlékeim szerint csak az utolsó pár hónapban készültünk az érettségire. A vizsga korábban csak afféle távoli mumus volt, teljesen feleslegesen és hatástalanul riogattak vele minket, mostanraremélem — mindenhol leszoktak az ilyesmiről a tanárok. Valójában a 13. tanév már nem is a waldorf tanterv része, csak a felsőoktatásba jutáshoz szükséges minimális ugródeszka: az érettségi, az arra való felkészülés és próbavizsgák időszaka. Sokan ilyenkor nyelvvizsgáznak, esetleg jogosítványt is szereznek.

A tizenkettedik évben az érettségire való felkészülésnél — szerintem — sokkal érdekesebb és fontosabb iskolai feladatok töltik ki a waldorf diákok idejét. pontosabban az idő egyik részét: a hétvégi bulik, a koncertek, edzések, stb. a legtöbb fiatal esetén úgyis hangsúlyosabbak.  

Az utolsó waldorf tanév három legfontosabb eseménye az osztály színielőadása, az egyéni előadások és a művészettörténeti út. Haladjunk sorjában. Mondani könnyű, de ezek sorrendjét semmiféle táncrend, kerettanterv vagy guru nem írja elő; az utazás többnyire praktikusan a nyári szünetre marad, míg a színielőadás(oka)t és és az egyéni előadásokat valamikor a tanév során lehet megtekinteni. Az időpontokat az adott iskola gyakorlata határozza meg. 
Óbudai Waldorf Iskola – Kárpáti Péter:  Tótferi, 2009 — Fotó: Zubi
 A színielőadás címszóként nem  szerepel a Magyar  értelmező kéziszótár utolsó kiadásában. Ezek szerint annyira hétköznapi szó, hogy mindenkinek van valamiféle elképzelése a jelentéséről. A diákoknak mindenképp, hisz a legtöbb waldorf iskolában majd' mindegyikük részt vesz évente egy vagy több osztálydarabban. A nyolcadik és a tizenkettedik év előadásai a legjelentősebbek. Persze a többi évben is születnek fontos és jó előadások. A múlt héten lemaradtam az Óbudai Waldorf Iskola hatodik osztálya nagy sikerű Harry Potter és a bölcsek köve c.  Rowling  adaptációjáról. Remélem, a Vízkereszt, vagy amit akartok nyolcadikos előadásra eljutok.

Pesthidegkúti Waldorf Iskola – Márquez: Szerelemről és más démonokról, 2010 — Fotó: Stósz Petra
A tizenkettedikes színielőadás lehet kőszínházak által is játszott mű,  egyéni adaptáció, vagy kifejezetten erre az alkalomra készített dráma, musical vígjáték, bármi. Az osztálykísérő és a drámatanár esetleg együtt keresnek az osztály karakterének és a pedagógiai céloknak megfelelő művet.  Ne feledjük: az osztály előadása nem csak a diákok, szülők és tanárok szórakoztatására készített kis bemutató, hanem fontos pedagógiai eszköz is! Talán maga az osztály, vagy valamelyik ihletett diák írja meg a darabot. Nem ritkán a zenei betétek is közös alkotások. A jelmezek, díszletek, belépőjegyek, darabismertetők többnyire szintén a diákok munkái. Az osztály  már az intenzív, pár héten át tartó próbafolyamatot megelőzően is  hetekig, hónapokig készül az előadásokra. Nincsenek egyedül: az osztálykísérők, zenetanárok, drámatanárok, művészettanárok, kézimunkatanárok, külső és belső segítők bevonásával készülnek arra a néhány előadásra. A végeredmény többnyire nagyszerű élmény a nézőknek is. Persze az évfolyamok, iskolák, darabok vagy az egyes előadások között is nagy különbség lehet. Ahogy a valódi társulatok esetén sem sikerül minden előadás  jól. A kívülről érkező néző esetleg nem érti a darabválasztást, merésznek  vagy épp laposnak tartja a rendezést, motyogósnak találja a „színészeket, talán kényelmetlenek az ülések vagy nem látja be az egész színpadot. Ha szerencsés, katartikus élményben lesz része, de lehet, hogy joggal fanyalog. Garancia természetesen nincs. Egy biztos — a diákok keményen megdolgoznak a sikerért. Persze a pedagógiai siker a nézőnek nem mindig elég.
Idén eddig csak a pesthidegkúti és egy óbudai tizenkettedikes színielőadást láttam, remélem, eljutok a solymáriak és a fótiak előadására is. (Részletek az Eseménynaptárban). Pesthidegkúton Márquez: Szerelemről és más démonokról c.  művét  Balassa Bálint alkalmazta színpadra, Kiss  Péter és Varga-Szemes László  instruálták a diákokat. Az óbudai végzősök Shakespeare Macbeth-jét  a Térszínházban adták elő, Tallós Péter rendezésében.
   
Az egyéni előadásokról és a művészettörténeti útról egy későbbi bejegyzésben írok.

2010. április 20., kedd

Godi Keller előadása

Tegnap este Godi Keller nagyszerű előadását hallhattuk az Óbudai Waldorf Iskolában. Godiról magyarul pár szó az eseménynaptárban is található. Az Óbudai Waldorf Iskola honlapjáról másoltam.
Godi Keller az osloi/norvég Waldorf tanárképzés tanára. Hosszú évekig dolgozott Waldorf-tanárként, természettudományos tantárgyakat tanított (főleg kémiát, biológiát). Jelenleg Európa-szerte tart előadásokat.

A szikár sorok nagyjából megfelelnek Godi honlapján angol, német és norvég nyelven olvasható leírásnak. Na jó, csak az angolt olvastam el, lehet hogy norvégül sokkal viccesebb.
 
Godi Keller. Photo: www.godikeller.com
Ami a fenti szövegből és a honlapból nem derül ki: Godi kiváló mesélő, nagyszerű előadó, aki pontosan tudja, milyen módon kell magával ragadnia a közönséget, hogyan kell megtartani a figyelmet, melyik ponton kell egy kedves anekdotával megtámogatni mondanivalóját.
Az előadás elsősorban szülőknek szólt — így szerencsénkre nem volt telitűzdelve tudományos szakkifejezésekkel, antropozófiai fogalmakkal.  Az előadó a gyermekekről, a nevelésről, a tanítás céljáról, az életben való helytálláshoz szükséges készségekről, jártasságokról és emberi értékekről beszélt. (Ezzel a hosszú mondattal csak sikerült kikerülnöm a kompetencia szót. Eddig.)
Tanárként, szülőként ismét szembesülhettünk a ténnyel, hogy az iskoláknak továbbra sem lesz eszközrendszerük az életben való helytállás képességének előzetes mérésére. Vagy, ha úgy tetszik: az iskolakompetenciák és az életkompetenciák nem esnek egybe. Persze ha tudjuk, melyek a kiteljesedett emberi élethez szükséges alapvető képességek, készségek, s törekszünk arra, hogy a gyermekben ezeket ne romboljuk le, akkor máris tettünk valamit azért, hogy gyermekünk, diákunk épebb felnőttként léphessen be a társadalomba. Micsoda nagy szavak! Bocs. Az előadás nagyobbik részében ezen életkompetenciák (na tessék, megint leírtam) mibenlétéről hallhattuk tényeket, sztorikat, és persze ehhez kapcsolódó kérdéseinkre kaphattunk válaszokat. Az önbizalom, és a világ iránti bizalom, az élet élvezetének képessége, a kíváncsiság, és a nyitottság területeiről részletes képet kaphattunk. Az akaratról és a szociális készségekről inkább csak egy ízelítő erejéig jutott idő. No persze mindegyik több életre való kutatási téma lenne, minden nem férhet bele egy kétórás előadásba.
Nem volt nagy a tömeg, nagyjából ötven fős hallgatóság ült a székeken.  Illeltve egyikük az anyja karján. Talán azért, mert az előadással egyidőben a Magyar Waldorf Szövetség — pontosabban a Waldorf Ház Pedagógiai Szolgáltató Intézet  — szervezésében város másik felén, a Rákosmenti Waldorf Iskolában Dominik Petri előadást lehetett meghallgatni, vagy talán Godi Keller előadásának előadás híre nem jutott el mindenkihez.

A jó hír az, hogy Godi Keller a héten még két előadást tart (csütörtökön Vácott, pénteken Gödöllőn), továbbá a tervek szerint itt lesz a nyári, gödöllői Nemzetközi Waldorf Iskolában is.  
Aki teheti jöjjön el, nem bánja meg — magvas gondolatok, jó szórakozás, vidám társaság. :) Ha valaki mégis megbánná, kaphat tőlem vigasz-sütit.

2010. április 16., péntek

Park, patakpart

Láttam a naptárban, hogy szombaton Pilisszentlászlón parképítés, s pataktakarítás lesz. Pataktakarítás, milyen szép szó! :) Az időjárás szépnek ígérkezik, fel hát a Visegrádi-hegységbe, irány Pilisszentlászló! Persze akik a gödöllői érettségi-előadásokon lesznek, vagy a solymári rövid kurzuson, esetleg teljesen máshol, felmentést kaphatnak. A falu — megtévesztő neve ellenére — nem a Pilisben van, de hát Pesthidegkút sem a Duna pesti oldalán fekszik.

S ha már kert: múlt csütörtökön a Mihály Kertje Waldorf Iskola területén még csak az üres gödröket fotózhattam le,  azóta a kecskeméti szülők, gyerekek és tanárok a kiszáradt nyárfák pótlására több, mint hatvan fát ültettek. Öntözőrendszert is telepítettek, de egyelőre a természet gondoskodott a locsolásról. Ősszel folytatják a fásítást. Még pár év, és könnyebben megtalálom az iskolát a műholdas fotókon :)



2010. április 11., vasárnap

Kísérleti epocha

Fríssítve: 2010.04.15. 07:10

Az eseménynaptár kitöltése közben láttam a Gödöllői Waldorf Iskola honlapján, hogy áprilisban a gimnazisták kísérleti epochát kezdenek. Feltételezem, sok ragyogó, izgalmas pillanatban lesz részük.

Március második felében sok időt töltöttem a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában. A húsvéti szünet előtti hetekben a gimnáziumi osztályok ott is kísérleti epochán vettek részt. Kísérleti, hisz nem a Waldorf kerettantervre épülő helyi tantervben megfogalmazott „szokásos”, évfolyamonként meghatározott rendszerben zajlott az oktatás. A felsős diákok előzetesen hat témakör közül választhattak. Délelőtt mindenki a választott csoportjában tevékenykedett — vagyis a 9.-es diákok együtt alkottak a 10.-11.-12. osztályosokkal  —, s a délutáni szakórákon  is csoportbontásban, a délelőtti témákhoz kapcsolódó módon és tartalommal dolgoztak.
A tavalyi évben is bekukkanthattam az egyik csoport délelőtti foglalkozására, s annyira megtetszett, hogy idén hosszabb megfigyelésbe szerettem volna belevágni. Ennél sokkal többre is módom nyílott — a tanári kar nyíltságának köszönhetően — heteken át tevőlegesen is részt vehettem az egyik csoportban.
Mielőtt a csoportomról mesélnék, röviden összefoglalom a többiek munkáját. Az összefoglalóban a csoportok képviselői által a diákfórumon elmondott élményekre támaszkodom. A felhasznált képek illusztrációk, ha sikerül a diákok munkáiból példákat szereznem, kicserélem ezeket.



Sport, egészséges életmód: A diákok a délelőtti órákban rövid, biológiai és életmód témájú előadásokat hallgattak, majd  valóban sportolni kezdtek. Mérhették a pulzusukat futás és falmászás után, kipróbálhatták a nordic-ot és a nordic walking-ot, uszodába mentek s izzadhattak szaunában és speeding közben is. (Photo credit: Dirk Gently) 

Frissítés:  Az iskola  Facebook oldalán a rajongók megnézhetik az elkészült reklámfilmet

A Kis magyar körkép csoport tagjai a életmód másik aspektusával foglalkoztak. A hajléktalanok és az intézetben nevelkedő fiatalok problémáival ismerkedtek az iskolában és külső helyszíneken: hajléktalanszállón és nevelőotthonban.  Családi költségvetést állítottak össze,  hajléktalan-interjúkat, illetve fotóriportokat készítettek. (Photo credit: leroys)
A Populáris zene csoport résztvevői a 20. századi — főképp észak-amerikai — eredetű zenei irányzatokat tanulmányozták, előadásokat hallgattak a témában, dalszövegeket elemeztek és írtak, klipeket elemeztek, az irányzatoknak megfelelő lemezborítókat, plakátokat terveztek és készítettek, valamint zenét szereztek és számokat gyakoroltak. Erről később. (Photo credit: Tony the Misfit )
Frissítés:  Az iskola  Facebook oldalán a rajongók megnézhetik a csoport által begyakorolt számok közül párat.




Az India epocha diákjai a szubkontinens ételeivel, képző- és iparművészetével ismerkedtek, főztek, varrtak, festettek, rajzoltak, tárgyakat készítettek. A szöveg rövidségéből is látszik, sajnos rájuk jutott legkevesebb időm. (Photo credit: irum)

A Mások igazsága csoport résztvevői filmművészeti alkotásokon, dráma- és csoportjátékokon át közelítették a tolerancia fogalmát. Játszottak, stúdiót látogattak, plakátot készítettek. A filmek: Tizenkét dühös ember (nem tudom, hogy Friedkin 1997-es változatát, vagy az eredeti, Lumet-féle 1957-es filmet látták - Frissítés:  Az eredetit látták.), Hartley: Hihetetlen igazság, Eastwood: Gran Torino s végül Papp Bojána: A TV és én című dokumentumfilmje.  Utóbbit én is láttam a diákokkal, Deszimira Georgiev vágó jelenlétében néztük meg, a film után a diákok kérdéseire a rendező és a vágó válaszoltak. (Photo: imdb.com )


A Kapitalizmus csoport vezetője egy tucatnyi ipari, mezőgazdasági és szolgáltatási területet felölelő gazdasági modellt dolgozott ki.  A helyszín és kiinduló időpont az 1840-es Nagy-Britannia volt. A diákok mindegyike valamelyik gazdasági terület (pl: növénytermesztés, állattenyésztés, szénbányászat, vasipar élelmiszeripar, textilipar, stb) művelőjeként termelt és kereskedett: beszerezte az évi termeléshez szükséges alapanyagokat, munkásokat alkalmazott, a termelési év végén értékesítette az éves termelése eredményét. A kezdeti kiegyensúlyozott,  egyszerűsített modell (minden termék szabott áron talált vevőre) hamarosan megbillent: áremelések, katasztrófák, hiányok és a verseny miatti egyenlőtlenségek iparmágnásokat teremtettek, mások csődbe mentek. Ahogy naponta több évet haladva fejlődött, változott a gazdaság,  a diákok újabb kihívásokkal szembesültek. Az államnak többször is szanálásokkal, konszolidációval kellett beavatkoznia. A diákok hamar ráéreztek arra, hogy pusztán áremelésekkel, gyors döntésekkel, agresszív üzletmenettel nem lehet működtetni még ezt a kis gazdaságot sem, mindenképp szükséges a kooperáció,  a tervezés és a társadalmi érzékenység: ha ma én ötszörös áron adok el mindent, jövőre tönkremehetnek a lehetséges szállítóim és a vevőim is. A rengeteg számolást és tárgyalást igénylő mini-tőzsdét korabeli hírek elemzése, drámajáték és kávéházi pihenők színesítették.

Minden csoportban több tanár dolgozott együtt, egyszerre vagy felváltva. A művészettanároknak mindenképp több csoportban kellett helyt állniuk. Az epocha teljesítéséhez minden diáknak egyéni portfóliót kellett összeállítania: a kötelező írásos műveken túl a zárónapon műtárgyak, fotók, plakátok, festmények, ruhák és dísztárgyak sorakoztak a folyosón. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy nem mindenki készült el minden feladatával, páran a tavaszi szünet végén mutatják be elmaradt munkáikat. Sebaj, végül is kamaszok, nem versenylovak.
Az epocha lezárásaként a gimnazista diákok összegyűltek, s a csoportok két-két képviselője röviden ismertette velünk — diákokkal, tanárokkal — csoportjuk két hetes tevékenységét. A szóbeli beszámolókat  művészi előadások tarkították.  Láthattunk Euritmia-bemutatót és reklámfilmet, hallhattunk kortárs és klasszikus verseket, elhangzott egy Shubert-dal és  egy negyedórás könnyűzenei koncert is. Schubert vadászdalát a tőkésekkel én is együtt daloltam. A záró popkoncert persze nagyobb sikert aratott. Pedig igazán megtettem, ami tőlem tellett :) 

Ennyit a sztoriról. De mire jó ez az egész? Miért jó, ha a tanárok a „normális” epochális rendet felrúgva új témákat kutatnak, új értékelési rendszert dolgoznak ki, átszervezik az órarendet, különleges helyszíneket és feladatokat keresnek, éjszakáznak, könyvtárakat és adatbázisokat bújnak és általában véve erejüket megfeszítve pluszmunkát vállalnak? Jó ez a tanárnak egyáltalán? Jó lehet, hisz a tavalyi kísérletet folytatva idén is heteket töltöttek el a kísérlettel, s feltehetően az eredmények elemzése sem kíván majd kevesebb erőbedobást, mint a többhetes közös munka. Jó lehet, mert a korábbi rutinokat félretéve izgalmas, tanárt és diákot egyaránt inspiráló, közös munkával juthatnak értékesebb eredményekre. Kihívás, mert az előző évhez és a szokásos epochatémákhoz képest nem csak a témák újak, hanem a csoportok összetétele is: a tizenöt és tizennyolc évesek közötti életkori eltérés nagyobb differenciálási feladat, mint egy azonos korosztályú csoport. (Photo credit: brainloc )

Miért jó ez a diáknak? Nem elég érdekes a „szokásos” epochális rendszer? De, persze hogy érdekes. De milyen jó választani a lehetőségek közül! Kiemelni az érdekes témák közül pont azt, ami most a legizgalmasabbnak tűnik. Nem csak a megszokott — mondjuk tíz éve — nyűtt osztálytársakkal lehet együtt dolgozni, hanem másokkal is. Különösen a fiatalabbak okozhatnak pozitív meglepetést: a legtöbb diák ismerni véli az idősebbeket, de visszafelé alig néz valamelyikük is. Meg lehet szabadulni a korábbi szerepektől is: a régi reakciók az új környezetben nem működnek.

S nem utolsó sorban jó móka volt az egész. Élvezte a diák és a tanár is. Nekem úgy tűnt.
Ha valakinek más volt a benyomása, vagy kételyei vannak, nekem szoktak lenni :) nosza, várom a megjegyzéseket!

2010. április 6., kedd

Belevágni

Hetek óta kerülgetem ezt a bejegyzést. Minthogy a Waldorfcafe.org domaint lefoglaltam, nincs értelme örökké várni. Inkább alakuljon evolutív módon az egész kupac, mintsem a tökéletességig cizellált, semmihaszna dolgot alkossak. Kezdődjön egy bloggal, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.


Miért WaldorfCafe.org?


Legszívesebben egy valódi kávézót nyitnék, de most épp nincs rá pénzem. Amint lesz, s még kedvem is hozzá, megnyitom. A kávézóban kulturált módon megoszthatnánk egymással gondolatainkat — mondhatni, beszélgetnénk. Lesz az egyik sarokban egy kis pódium, ahol fiatalok (és hajdani fiatalok) zenélve vagy egyéb módon időnként kulturszomjoltanának.
Tudom ám, hogy nem én találtam fel a spanyolvigaszt. Még ilyen névvel sem ez lenne az egyetlen hely, de sebaj. Miután megálmodtam a nevet és lefoglaltam a domaint, szétnéztem és ismét rátaláltam a cafe.waldorfteachers.com oldalra, illetve a Facebook-on a marylandi WOW Cafe' Waldorf-ra, de Ámerika nem csak a Vízöntő együttes szerint van messze, én valami budapesti helyre gondoltam. Budapestire, merő önzésből, mert jelenlegi lakhelyem 50 km-es körzetében  — Gerley Éda kiváló térképe szerint (hm, lehet, hogy csak Firefox böngészőben látszanak az intézmények?)legalább harminc waldorf intézmény és kezdeményezés létezik. Ennyi szülő, tanár és diák megérdemelne egy állandó helyet. Valódi helyet, és nem virtuálisat, abból van kismillió, még Európában is – már, ha virtuális helyek esetén számít a kontinens. Egyébként számít, az időzóna-eltérés eléggé megnehezíti a videokonferenciát pl. egy ausztrál vagy új-zélandi iskolával. Ezekre a virtuális helyekre későbbi bejegyzésekben majd visszatérek. Érdekes, hogyan esnek össze egyes jó szándékkal létrehozott virtuális közösségek.

Hej, muramista, muramista, mi lesz még itt?

Nem tudom, meddig jutok ezzel a bloggal, mire futja a szabadidőm terhére. Abból indultam ki, mire lenne nekem szükségem? Tudom, már mondtam, egy kávéház jó lenne még. Nagy hasznát venném egy olyan naptárnak, amibe mindenféle hazai waldorf esemény be van írva. Ünnepek, előadások, bazárok, vásárok, koncertek, satöbbi. Ilyent persze nem találtam. Az egyes iskolák többnyire felírják a honlapjukra a saját rendezvényeiket (egyes iskolák nagyon korrekt, korszerű módon teszik ezt, mások inkább ad-hoc jelleggel), és egyre gyakrabban e-mailben is eljutnak hozzám a hírek, de gyakran csak az utolsó pillanatban.
Ezért létrehoztam egy nyilvános naptárat, amit rögvest be is illesztek ide.



Persze ez kevés lesz, ha egyedül csak én írogatok bele eseményeket. Minden programjavaslatot, eseményt szívesen várok a program @ waldorfcafe.org címen.

Ha valami bekerül a naptáramba, oda — talán — el is jutok. Ahová eljutok, arról — esetleg — beszámolok ezen az oldalon. Néha  olyasmiről is, ami nem kerül be a naptárba. Például a Pesthidegkúti Waldorf Iskola gimnáziumi osztályainak kísérleti epochájáról. Majd legközelebb. Mañana.