Az utolsó waldorf tanév három legfontosabb eseménye az osztály színielőadása, az egyéni előadások és a művészettörténeti út.
Mindig egy kicsit később, mint szeretném, de áprilisban végre idén is megérkezett a tavasz. Túl vagyunk néhány iskolai előadáson, s a Szent György napi vásárral szinte véget is ért az április. Május harmadikán nyíltak az első leforrasztott borítékok, megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák.
A magyarországi waldorf iskolák ellen hangoztatott sok érv egyike a 13. tanév. Miért „kell” az érettségi felkészülésre még egy év? Miért nem elég a négy gimnáziumi év a felkészülésre, mint más, „rendes” gimnáziumokban? Szakközépiskolában érettségiztem, emlékeim szerint csak az utolsó pár hónapban készültünk az érettségire. A vizsga korábban csak afféle távoli mumus volt, teljesen feleslegesen és hatástalanul riogattak vele minket, mostanra — remélem — mindenhol leszoktak az ilyesmiről a tanárok. Valójában a 13. tanév már nem is a waldorf tanterv része, csak a felsőoktatásba jutáshoz szükséges minimális ugródeszka: az érettségi, az arra való felkészülés és próbavizsgák időszaka. Sokan ilyenkor nyelvvizsgáznak, esetleg jogosítványt is szereznek.
A tizenkettedik évben az érettségire való felkészülésnél — szerintem — sokkal érdekesebb és fontosabb iskolai feladatok töltik ki a waldorf diákok idejét. pontosabban az idő egyik részét: a hétvégi bulik, a koncertek, edzések, stb. a legtöbb fiatal esetén úgyis hangsúlyosabbak.
Az utolsó waldorf tanév három legfontosabb eseménye az osztály színielőadása, az egyéni előadások és a művészettörténeti út. Haladjunk sorjában. Mondani könnyű, de ezek sorrendjét semmiféle táncrend, kerettanterv vagy guru nem írja elő; az utazás többnyire praktikusan a nyári szünetre marad, míg a színielőadás(oka)t és és az egyéni előadásokat valamikor a tanév során lehet megtekinteni. Az időpontokat az adott iskola gyakorlata határozza meg.
A színielőadás címszóként nem szerepel a Magyar értelmező kéziszótár utolsó kiadásában. Ezek szerint annyira hétköznapi szó, hogy mindenkinek van valamiféle elképzelése a jelentéséről. A diákoknak mindenképp, hisz a legtöbb waldorf iskolában majd' mindegyikük részt vesz évente egy vagy több osztálydarabban. A nyolcadik és a tizenkettedik év előadásai a legjelentősebbek. Persze a többi évben is születnek fontos és jó előadások. A múlt héten lemaradtam az Óbudai Waldorf Iskola hatodik osztálya nagy sikerű Harry Potter és a bölcsek köve c. Rowling adaptációjáról. Remélem, a Vízkereszt, vagy amit akartok nyolcadikos előadásra eljutok.
Pesthidegkúti Waldorf Iskola – Márquez: Szerelemről és más démonokról, 2010 — Fotó: Stósz Petra
A tizenkettedikes színielőadás lehet kőszínházak által is játszott mű, egyéni adaptáció, vagy kifejezetten erre az alkalomra készített dráma, musical vígjáték, bármi. Az osztálykísérő és a drámatanár esetleg együtt keresnek az osztály karakterének és a pedagógiai céloknak megfelelő művet. Ne feledjük: az osztály előadása nem csak a diákok, szülők és tanárok szórakoztatására készített kis bemutató, hanem fontos pedagógiai eszköz is! Talán maga az osztály, vagy valamelyik ihletett diák írja meg a darabot. Nem ritkán a zenei betétek is közös alkotások. A jelmezek, díszletek, belépőjegyek, darabismertetők többnyire szintén a diákok munkái. Az osztály már az intenzív, pár héten át tartó próbafolyamatot megelőzően is hetekig, hónapokig készül az előadásokra. Nincsenek egyedül: az osztálykísérők, zenetanárok, drámatanárok, művészettanárok, kézimunkatanárok, külső és belső segítők bevonásával készülnek arra a néhány előadásra. A végeredmény többnyire nagyszerű élmény a nézőknek is. Persze az évfolyamok, iskolák, darabok vagy az egyes előadások között is nagy különbség lehet. Ahogy a valódi társulatok esetén sem sikerül minden előadás jól. A kívülről érkező néző esetleg nem érti a darabválasztást, merésznek vagy épp laposnak tartja a rendezést, motyogósnak találja a „színészeket, talán kényelmetlenek az ülések vagy nem látja be az egész színpadot. Ha szerencsés, katartikus élményben lesz része, de lehet, hogy joggal fanyalog. Garancia természetesen nincs. Egy biztos — a diákok keményen megdolgoznak a sikerért. Persze a pedagógiai siker a nézőnek nem mindig elég.
Idén eddig csak a pesthidegkúti és egy óbudai tizenkettedikes színielőadást láttam, remélem, eljutok a solymáriak és a fótiak előadására is. (Részletek az Eseménynaptárban). Pesthidegkúton Márquez: Szerelemről és más démonokról c. művét Balassa Bálint alkalmazta színpadra, Kiss Péter és Varga-Szemes László instruálták a diákokat. Az óbudai végzősök Shakespeare Macbeth-jét a Térszínházban adták elő, Tallós Péter rendezésében.
A magyarországi waldorf iskolák ellen hangoztatott sok érv egyike a 13. tanév. Miért „kell” az érettségi felkészülésre még egy év? Miért nem elég a négy gimnáziumi év a felkészülésre, mint más, „rendes” gimnáziumokban? Szakközépiskolában érettségiztem, emlékeim szerint csak az utolsó pár hónapban készültünk az érettségire. A vizsga korábban csak afféle távoli mumus volt, teljesen feleslegesen és hatástalanul riogattak vele minket, mostanra — remélem — mindenhol leszoktak az ilyesmiről a tanárok. Valójában a 13. tanév már nem is a waldorf tanterv része, csak a felsőoktatásba jutáshoz szükséges minimális ugródeszka: az érettségi, az arra való felkészülés és próbavizsgák időszaka. Sokan ilyenkor nyelvvizsgáznak, esetleg jogosítványt is szereznek.
A tizenkettedik évben az érettségire való felkészülésnél — szerintem — sokkal érdekesebb és fontosabb iskolai feladatok töltik ki a waldorf diákok idejét. pontosabban az idő egyik részét: a hétvégi bulik, a koncertek, edzések, stb. a legtöbb fiatal esetén úgyis hangsúlyosabbak.
Az utolsó waldorf tanév három legfontosabb eseménye az osztály színielőadása, az egyéni előadások és a művészettörténeti út. Haladjunk sorjában. Mondani könnyű, de ezek sorrendjét semmiféle táncrend, kerettanterv vagy guru nem írja elő; az utazás többnyire praktikusan a nyári szünetre marad, míg a színielőadás(oka)t és és az egyéni előadásokat valamikor a tanév során lehet megtekinteni. Az időpontokat az adott iskola gyakorlata határozza meg.
Óbudai Waldorf Iskola – Kárpáti Péter: Tótferi, 2009 — Fotó: Zubi
Pesthidegkúti Waldorf Iskola – Márquez: Szerelemről és más démonokról, 2010 — Fotó: Stósz Petra
Idén eddig csak a pesthidegkúti és egy óbudai tizenkettedikes színielőadást láttam, remélem, eljutok a solymáriak és a fótiak előadására is. (Részletek az Eseménynaptárban). Pesthidegkúton Márquez: Szerelemről és más démonokról c. művét Balassa Bálint alkalmazta színpadra, Kiss Péter és Varga-Szemes László instruálták a diákokat. Az óbudai végzősök Shakespeare Macbeth-jét a Térszínházban adták elő, Tallós Péter rendezésében.
Az egyéni előadásokról és a művészettörténeti útról egy későbbi bejegyzésben írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése