2010. április 20., kedd

Godi Keller előadása

Tegnap este Godi Keller nagyszerű előadását hallhattuk az Óbudai Waldorf Iskolában. Godiról magyarul pár szó az eseménynaptárban is található. Az Óbudai Waldorf Iskola honlapjáról másoltam.
Godi Keller az osloi/norvég Waldorf tanárképzés tanára. Hosszú évekig dolgozott Waldorf-tanárként, természettudományos tantárgyakat tanított (főleg kémiát, biológiát). Jelenleg Európa-szerte tart előadásokat.

A szikár sorok nagyjából megfelelnek Godi honlapján angol, német és norvég nyelven olvasható leírásnak. Na jó, csak az angolt olvastam el, lehet hogy norvégül sokkal viccesebb.
 
Godi Keller. Photo: www.godikeller.com
Ami a fenti szövegből és a honlapból nem derül ki: Godi kiváló mesélő, nagyszerű előadó, aki pontosan tudja, milyen módon kell magával ragadnia a közönséget, hogyan kell megtartani a figyelmet, melyik ponton kell egy kedves anekdotával megtámogatni mondanivalóját.
Az előadás elsősorban szülőknek szólt — így szerencsénkre nem volt telitűzdelve tudományos szakkifejezésekkel, antropozófiai fogalmakkal.  Az előadó a gyermekekről, a nevelésről, a tanítás céljáról, az életben való helytálláshoz szükséges készségekről, jártasságokról és emberi értékekről beszélt. (Ezzel a hosszú mondattal csak sikerült kikerülnöm a kompetencia szót. Eddig.)
Tanárként, szülőként ismét szembesülhettünk a ténnyel, hogy az iskoláknak továbbra sem lesz eszközrendszerük az életben való helytállás képességének előzetes mérésére. Vagy, ha úgy tetszik: az iskolakompetenciák és az életkompetenciák nem esnek egybe. Persze ha tudjuk, melyek a kiteljesedett emberi élethez szükséges alapvető képességek, készségek, s törekszünk arra, hogy a gyermekben ezeket ne romboljuk le, akkor máris tettünk valamit azért, hogy gyermekünk, diákunk épebb felnőttként léphessen be a társadalomba. Micsoda nagy szavak! Bocs. Az előadás nagyobbik részében ezen életkompetenciák (na tessék, megint leírtam) mibenlétéről hallhattuk tényeket, sztorikat, és persze ehhez kapcsolódó kérdéseinkre kaphattunk válaszokat. Az önbizalom, és a világ iránti bizalom, az élet élvezetének képessége, a kíváncsiság, és a nyitottság területeiről részletes képet kaphattunk. Az akaratról és a szociális készségekről inkább csak egy ízelítő erejéig jutott idő. No persze mindegyik több életre való kutatási téma lenne, minden nem férhet bele egy kétórás előadásba.
Nem volt nagy a tömeg, nagyjából ötven fős hallgatóság ült a székeken.  Illeltve egyikük az anyja karján. Talán azért, mert az előadással egyidőben a Magyar Waldorf Szövetség — pontosabban a Waldorf Ház Pedagógiai Szolgáltató Intézet  — szervezésében város másik felén, a Rákosmenti Waldorf Iskolában Dominik Petri előadást lehetett meghallgatni, vagy talán Godi Keller előadásának előadás híre nem jutott el mindenkihez.

A jó hír az, hogy Godi Keller a héten még két előadást tart (csütörtökön Vácott, pénteken Gödöllőn), továbbá a tervek szerint itt lesz a nyári, gödöllői Nemzetközi Waldorf Iskolában is.  
Aki teheti jöjjön el, nem bánja meg — magvas gondolatok, jó szórakozás, vidám társaság. :) Ha valaki mégis megbánná, kaphat tőlem vigasz-sütit.

2010. április 16., péntek

Park, patakpart

Láttam a naptárban, hogy szombaton Pilisszentlászlón parképítés, s pataktakarítás lesz. Pataktakarítás, milyen szép szó! :) Az időjárás szépnek ígérkezik, fel hát a Visegrádi-hegységbe, irány Pilisszentlászló! Persze akik a gödöllői érettségi-előadásokon lesznek, vagy a solymári rövid kurzuson, esetleg teljesen máshol, felmentést kaphatnak. A falu — megtévesztő neve ellenére — nem a Pilisben van, de hát Pesthidegkút sem a Duna pesti oldalán fekszik.

S ha már kert: múlt csütörtökön a Mihály Kertje Waldorf Iskola területén még csak az üres gödröket fotózhattam le,  azóta a kecskeméti szülők, gyerekek és tanárok a kiszáradt nyárfák pótlására több, mint hatvan fát ültettek. Öntözőrendszert is telepítettek, de egyelőre a természet gondoskodott a locsolásról. Ősszel folytatják a fásítást. Még pár év, és könnyebben megtalálom az iskolát a műholdas fotókon :)



2010. április 11., vasárnap

Kísérleti epocha

Fríssítve: 2010.04.15. 07:10

Az eseménynaptár kitöltése közben láttam a Gödöllői Waldorf Iskola honlapján, hogy áprilisban a gimnazisták kísérleti epochát kezdenek. Feltételezem, sok ragyogó, izgalmas pillanatban lesz részük.

Március második felében sok időt töltöttem a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában. A húsvéti szünet előtti hetekben a gimnáziumi osztályok ott is kísérleti epochán vettek részt. Kísérleti, hisz nem a Waldorf kerettantervre épülő helyi tantervben megfogalmazott „szokásos”, évfolyamonként meghatározott rendszerben zajlott az oktatás. A felsős diákok előzetesen hat témakör közül választhattak. Délelőtt mindenki a választott csoportjában tevékenykedett — vagyis a 9.-es diákok együtt alkottak a 10.-11.-12. osztályosokkal  —, s a délutáni szakórákon  is csoportbontásban, a délelőtti témákhoz kapcsolódó módon és tartalommal dolgoztak.
A tavalyi évben is bekukkanthattam az egyik csoport délelőtti foglalkozására, s annyira megtetszett, hogy idén hosszabb megfigyelésbe szerettem volna belevágni. Ennél sokkal többre is módom nyílott — a tanári kar nyíltságának köszönhetően — heteken át tevőlegesen is részt vehettem az egyik csoportban.
Mielőtt a csoportomról mesélnék, röviden összefoglalom a többiek munkáját. Az összefoglalóban a csoportok képviselői által a diákfórumon elmondott élményekre támaszkodom. A felhasznált képek illusztrációk, ha sikerül a diákok munkáiból példákat szereznem, kicserélem ezeket.



Sport, egészséges életmód: A diákok a délelőtti órákban rövid, biológiai és életmód témájú előadásokat hallgattak, majd  valóban sportolni kezdtek. Mérhették a pulzusukat futás és falmászás után, kipróbálhatták a nordic-ot és a nordic walking-ot, uszodába mentek s izzadhattak szaunában és speeding közben is. (Photo credit: Dirk Gently) 

Frissítés:  Az iskola  Facebook oldalán a rajongók megnézhetik az elkészült reklámfilmet

A Kis magyar körkép csoport tagjai a életmód másik aspektusával foglalkoztak. A hajléktalanok és az intézetben nevelkedő fiatalok problémáival ismerkedtek az iskolában és külső helyszíneken: hajléktalanszállón és nevelőotthonban.  Családi költségvetést állítottak össze,  hajléktalan-interjúkat, illetve fotóriportokat készítettek. (Photo credit: leroys)
A Populáris zene csoport résztvevői a 20. századi — főképp észak-amerikai — eredetű zenei irányzatokat tanulmányozták, előadásokat hallgattak a témában, dalszövegeket elemeztek és írtak, klipeket elemeztek, az irányzatoknak megfelelő lemezborítókat, plakátokat terveztek és készítettek, valamint zenét szereztek és számokat gyakoroltak. Erről később. (Photo credit: Tony the Misfit )
Frissítés:  Az iskola  Facebook oldalán a rajongók megnézhetik a csoport által begyakorolt számok közül párat.




Az India epocha diákjai a szubkontinens ételeivel, képző- és iparművészetével ismerkedtek, főztek, varrtak, festettek, rajzoltak, tárgyakat készítettek. A szöveg rövidségéből is látszik, sajnos rájuk jutott legkevesebb időm. (Photo credit: irum)

A Mások igazsága csoport résztvevői filmművészeti alkotásokon, dráma- és csoportjátékokon át közelítették a tolerancia fogalmát. Játszottak, stúdiót látogattak, plakátot készítettek. A filmek: Tizenkét dühös ember (nem tudom, hogy Friedkin 1997-es változatát, vagy az eredeti, Lumet-féle 1957-es filmet látták - Frissítés:  Az eredetit látták.), Hartley: Hihetetlen igazság, Eastwood: Gran Torino s végül Papp Bojána: A TV és én című dokumentumfilmje.  Utóbbit én is láttam a diákokkal, Deszimira Georgiev vágó jelenlétében néztük meg, a film után a diákok kérdéseire a rendező és a vágó válaszoltak. (Photo: imdb.com )


A Kapitalizmus csoport vezetője egy tucatnyi ipari, mezőgazdasági és szolgáltatási területet felölelő gazdasági modellt dolgozott ki.  A helyszín és kiinduló időpont az 1840-es Nagy-Britannia volt. A diákok mindegyike valamelyik gazdasági terület (pl: növénytermesztés, állattenyésztés, szénbányászat, vasipar élelmiszeripar, textilipar, stb) művelőjeként termelt és kereskedett: beszerezte az évi termeléshez szükséges alapanyagokat, munkásokat alkalmazott, a termelési év végén értékesítette az éves termelése eredményét. A kezdeti kiegyensúlyozott,  egyszerűsített modell (minden termék szabott áron talált vevőre) hamarosan megbillent: áremelések, katasztrófák, hiányok és a verseny miatti egyenlőtlenségek iparmágnásokat teremtettek, mások csődbe mentek. Ahogy naponta több évet haladva fejlődött, változott a gazdaság,  a diákok újabb kihívásokkal szembesültek. Az államnak többször is szanálásokkal, konszolidációval kellett beavatkoznia. A diákok hamar ráéreztek arra, hogy pusztán áremelésekkel, gyors döntésekkel, agresszív üzletmenettel nem lehet működtetni még ezt a kis gazdaságot sem, mindenképp szükséges a kooperáció,  a tervezés és a társadalmi érzékenység: ha ma én ötszörös áron adok el mindent, jövőre tönkremehetnek a lehetséges szállítóim és a vevőim is. A rengeteg számolást és tárgyalást igénylő mini-tőzsdét korabeli hírek elemzése, drámajáték és kávéházi pihenők színesítették.

Minden csoportban több tanár dolgozott együtt, egyszerre vagy felváltva. A művészettanároknak mindenképp több csoportban kellett helyt állniuk. Az epocha teljesítéséhez minden diáknak egyéni portfóliót kellett összeállítania: a kötelező írásos műveken túl a zárónapon műtárgyak, fotók, plakátok, festmények, ruhák és dísztárgyak sorakoztak a folyosón. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy nem mindenki készült el minden feladatával, páran a tavaszi szünet végén mutatják be elmaradt munkáikat. Sebaj, végül is kamaszok, nem versenylovak.
Az epocha lezárásaként a gimnazista diákok összegyűltek, s a csoportok két-két képviselője röviden ismertette velünk — diákokkal, tanárokkal — csoportjuk két hetes tevékenységét. A szóbeli beszámolókat  művészi előadások tarkították.  Láthattunk Euritmia-bemutatót és reklámfilmet, hallhattunk kortárs és klasszikus verseket, elhangzott egy Shubert-dal és  egy negyedórás könnyűzenei koncert is. Schubert vadászdalát a tőkésekkel én is együtt daloltam. A záró popkoncert persze nagyobb sikert aratott. Pedig igazán megtettem, ami tőlem tellett :) 

Ennyit a sztoriról. De mire jó ez az egész? Miért jó, ha a tanárok a „normális” epochális rendet felrúgva új témákat kutatnak, új értékelési rendszert dolgoznak ki, átszervezik az órarendet, különleges helyszíneket és feladatokat keresnek, éjszakáznak, könyvtárakat és adatbázisokat bújnak és általában véve erejüket megfeszítve pluszmunkát vállalnak? Jó ez a tanárnak egyáltalán? Jó lehet, hisz a tavalyi kísérletet folytatva idén is heteket töltöttek el a kísérlettel, s feltehetően az eredmények elemzése sem kíván majd kevesebb erőbedobást, mint a többhetes közös munka. Jó lehet, mert a korábbi rutinokat félretéve izgalmas, tanárt és diákot egyaránt inspiráló, közös munkával juthatnak értékesebb eredményekre. Kihívás, mert az előző évhez és a szokásos epochatémákhoz képest nem csak a témák újak, hanem a csoportok összetétele is: a tizenöt és tizennyolc évesek közötti életkori eltérés nagyobb differenciálási feladat, mint egy azonos korosztályú csoport. (Photo credit: brainloc )

Miért jó ez a diáknak? Nem elég érdekes a „szokásos” epochális rendszer? De, persze hogy érdekes. De milyen jó választani a lehetőségek közül! Kiemelni az érdekes témák közül pont azt, ami most a legizgalmasabbnak tűnik. Nem csak a megszokott — mondjuk tíz éve — nyűtt osztálytársakkal lehet együtt dolgozni, hanem másokkal is. Különösen a fiatalabbak okozhatnak pozitív meglepetést: a legtöbb diák ismerni véli az idősebbeket, de visszafelé alig néz valamelyikük is. Meg lehet szabadulni a korábbi szerepektől is: a régi reakciók az új környezetben nem működnek.

S nem utolsó sorban jó móka volt az egész. Élvezte a diák és a tanár is. Nekem úgy tűnt.
Ha valakinek más volt a benyomása, vagy kételyei vannak, nekem szoktak lenni :) nosza, várom a megjegyzéseket!

2010. április 6., kedd

Belevágni

Hetek óta kerülgetem ezt a bejegyzést. Minthogy a Waldorfcafe.org domaint lefoglaltam, nincs értelme örökké várni. Inkább alakuljon evolutív módon az egész kupac, mintsem a tökéletességig cizellált, semmihaszna dolgot alkossak. Kezdődjön egy bloggal, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.


Miért WaldorfCafe.org?


Legszívesebben egy valódi kávézót nyitnék, de most épp nincs rá pénzem. Amint lesz, s még kedvem is hozzá, megnyitom. A kávézóban kulturált módon megoszthatnánk egymással gondolatainkat — mondhatni, beszélgetnénk. Lesz az egyik sarokban egy kis pódium, ahol fiatalok (és hajdani fiatalok) zenélve vagy egyéb módon időnként kulturszomjoltanának.
Tudom ám, hogy nem én találtam fel a spanyolvigaszt. Még ilyen névvel sem ez lenne az egyetlen hely, de sebaj. Miután megálmodtam a nevet és lefoglaltam a domaint, szétnéztem és ismét rátaláltam a cafe.waldorfteachers.com oldalra, illetve a Facebook-on a marylandi WOW Cafe' Waldorf-ra, de Ámerika nem csak a Vízöntő együttes szerint van messze, én valami budapesti helyre gondoltam. Budapestire, merő önzésből, mert jelenlegi lakhelyem 50 km-es körzetében  — Gerley Éda kiváló térképe szerint (hm, lehet, hogy csak Firefox böngészőben látszanak az intézmények?)legalább harminc waldorf intézmény és kezdeményezés létezik. Ennyi szülő, tanár és diák megérdemelne egy állandó helyet. Valódi helyet, és nem virtuálisat, abból van kismillió, még Európában is – már, ha virtuális helyek esetén számít a kontinens. Egyébként számít, az időzóna-eltérés eléggé megnehezíti a videokonferenciát pl. egy ausztrál vagy új-zélandi iskolával. Ezekre a virtuális helyekre későbbi bejegyzésekben majd visszatérek. Érdekes, hogyan esnek össze egyes jó szándékkal létrehozott virtuális közösségek.

Hej, muramista, muramista, mi lesz még itt?

Nem tudom, meddig jutok ezzel a bloggal, mire futja a szabadidőm terhére. Abból indultam ki, mire lenne nekem szükségem? Tudom, már mondtam, egy kávéház jó lenne még. Nagy hasznát venném egy olyan naptárnak, amibe mindenféle hazai waldorf esemény be van írva. Ünnepek, előadások, bazárok, vásárok, koncertek, satöbbi. Ilyent persze nem találtam. Az egyes iskolák többnyire felírják a honlapjukra a saját rendezvényeiket (egyes iskolák nagyon korrekt, korszerű módon teszik ezt, mások inkább ad-hoc jelleggel), és egyre gyakrabban e-mailben is eljutnak hozzám a hírek, de gyakran csak az utolsó pillanatban.
Ezért létrehoztam egy nyilvános naptárat, amit rögvest be is illesztek ide.



Persze ez kevés lesz, ha egyedül csak én írogatok bele eseményeket. Minden programjavaslatot, eseményt szívesen várok a program @ waldorfcafe.org címen.

Ha valami bekerül a naptáramba, oda — talán — el is jutok. Ahová eljutok, arról — esetleg — beszámolok ezen az oldalon. Néha  olyasmiről is, ami nem kerül be a naptárba. Például a Pesthidegkúti Waldorf Iskola gimnáziumi osztályainak kísérleti epochájáról. Majd legközelebb. Mañana.