Verebek és kések

Idén öt 12. osztályos színdarabra jutottam el. Februárban mutatta be a Pesthidegkúti Waldorf Iskola a Verebek című darabot. Márciusban az Óbudai Waldorf Iskola diákjaitól az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját láttam, júniusban pedig a Fóti Waldorf Iskolában a  Maszk mögül című osztálydarabot, a Solymári Fészek Waldorf Iskola diákjaitól a Revizort néztem meg. A gödöllőiek Nagy Romulusát már csak a februári bemutató után, áprilisban és június végén láttam.

Miért szeretem az osztálydarabokat? Mert a hagyományos színjátszó csoportokkal ellentétben nem csak azok vesznek benne részt, akik vonzalmat éreznek a színpadi munka iránt, hanem az osztály valamennyi tanulója együtt dolgozik a sikerért. Finomítok:  A rendezési folyamat komoly pedagógiai kihívás az osztálykísérő és a drámatanár számára is: a nézőnek általában úgy tűnik, mindenki egyforma lendülettel, képességei szerint kiveszi részét a munkából, a valóságban persze a kép kissé árnyaltabb, mondjuk így: akad, akinek kicsivel több ösztökélésre van szüksége.

Egy korábbi bejegyzésben a 12.-es színielőadások kapcsán említettem:

Talán maga az osztály, vagy valamelyik ihletett diák írja meg a darabot. Nem ritkán a zenei betétek is közös alkotások. A jelmezek, díszletek, belépőjegyek, darabismertetők többnyire szintén a diákok munkái.

Ez a Verebekre is igaz. A darabot Balázs Juli, a dalbetétek szövegét Havlik Márton írta, a díszleteket Farkass Flóra készítette, mindannyian a hidegkúti 12. osztály tanulói. A színmű és a hozzá kapcsolódó munkafolyamat egyben Juli diplomamunkája is. (Később meghallgathattam Juli és Márton diplomamunka-előadását is, Flóráéra sajnos nem sikerült eljutnom.)

Balázs Juli: Verebek - Pesthidegkúti Waldorf Iskola, 2011
Forrás: facebook

Így, negyed évvel később visszagondolva is nagyon jó, élő, szórakoztató, pörgős, vidám előadást hoztak össze a hidegkúti diákok és segítőik. A rendezők minden évben kreatívan kihasználják a tér adta lehetőségeket. A szokásos helyszín — az iskola aulája — korlátai ellenére nagyszerű lehetőséget nyújt a helyszíni próbákra. Ha a diákok egy külső helyszínen, valódi színházteremben játszanak, előfordul, hogy a költségkeret, a távolságok és az órarend lehetőségei által kényszerűen rövidre szabott helyszíni próbalehetőségek megnehezítik a színjátszók munkáját.  
A történet a húszas években játszódik, egy óceánjárón. Az utasok közt tehetősek és vékonypénzűek, olimpikonok, újságírók, dívák és mágnások. Szerelem és halál. Remélem, készült használható videofelvétel, ez egy olyan színielőadás volt, amit  — bár kétszer láttam — utólag is szívesen megnéznék.

Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Óbudai Waldorf Iskola, 2011 - forrás: facebook

Tavaly hidegkúton láthattunk egy remek Márquez-feldolgozást, idén az óbudaiaik örvendeztettek meg az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájával. A Forgách András színpadi művének szövegére alapuló színdarabot egyszerű, hatásos díszletekkel, nagyjából hetven jelenetben mutatták be a diákok. A hosszas, iskolai próbafolyamat után a Marcziban láthattuk az előadásokat.  Engem nem zavart a sűrű színváltás, belemerültem a történetbe, de akadt olyan néző, aki panaszkodott a sok rövid sötéttel megszakított előadás dramaturgiájára. Az eredeti történet és a darab mélységét nagyon finom, hiteles játékkal közvetítették a diákok. Nagyon fontos célja egy tizenkettedikes színielőadásnak az, hogy ne csak a szülők és barátok élvezhessék az előadást, az valódi színházi élményt nyújtson a nézőknek. Ebben részünk volt Óbudán, köszönjük szépen.


A másik három színdarabról egy későbbi bejegyzésben számolok be. Részint még túl friss az élmény (az utóbbi két napban láttam mindkettőt), s még nincsenek fotóim sem, de ami fontosabb: hamarosan indulok a Revizor búcsúelőadására.  Addig is, aki lemaradt róluk, a fótiak előadásának felvételét fotiwaldorf jóvoltából máris megnézheti. Június hónapban a Maszk mögül a WaldorfCafe csatorna kiemelt videoja.